A tehéntejet nem tartalmazó növényi italok soha nem látott népszerűségnek örvendenek. Azonban eltérő zsír, kalória, szénhidrát és vitamintartalmuk miatt nem mindegy, hogy a rizs-, kókusz-, mandula- zab- és szójatejek közül, melyik mellett tesszük le a voksunkat.

Olvasási idő: 2 perc

Lássuk, melyik terméktől, mit várjunk.

Rizstej: A rizstejet fehérje- és zsírszegénynek mondhatjuk, azonban a szénhidráttartalma körülbelül a kétszerese a tejhez képest, ezért cukorbetegeknek nem ajánlott a fogyasztása. A rizstej nem tartalmaz kalciumot, ezért annak pótlásáról külön kell gondoskodni.

Mandulatej: A mandulatej alacsony kalóriatartalma miatt kevésbé laktató, mint a tehéntej. Rendszeres fogyasztása esetén ügyelni kell a fehérje megfelelő pótlására, ugyanis alacsony fehérjetartalommal rendelkezik.

Kókusztej: A kókusztej az előzőekben felsorolt tejpótlókhoz képest magasabb zsírtartalommal rendelkezik, így magasabb a kalóriatartalma is, ezért mértékletes fogyasztása ajánlott.

Zabtej: Természetes E-vitamin forrás és koleszterinmentes, azonban a rizstejhez hasonlóan magas a szénhidráttartalma, ezért cukorbetegek számára kevésbé ajánlott a fogyasztása. A többi növényi tejjel szemben a zabtejet a gluténérzékenyek nem fogyaszthatják, mivel a zab nem tartozik a gluténmentes gabonafélék közé.

Szójatej: Roppant megosztó a termék, egyes táplálkozási szakemberek szerint egészséges a szója, míg mások az élelmiszeripar gyengepontjaként aposztrofálják. A nagy mennyiségű, létfontosságú aminosavakat is tartalmazó, tehát a húsokkal majdhogynem egyenértékű fehérje mellett kálcium, cink és B12-vitamin forrás is. Sajnos azonban a 8 leggyakoribb élelmiszer érzékenységet kiváltó listán is szereplő táplálék pajzsmirigyműködés zavarokat is előidézhet, a benne található fitoösztrogén okán pedig a férfiak egészségére kifejezetten ártalmas lehet. Azt azonban mindenképpen figyelembe kell venni, hogy káros hatással nagy mennyiség, tartós fogyasztásakor kell számolni, továbbá az “öko”, “bio” jelzéssel ellátott szója termékek fogyasztásával jóval kisebb a káros ösztrogén hatása.

Gyakran tévesen „növényi tejnek” nevezik ezeket a termékeket, azonban semmi közük a hagyományos tejhez. Az 1234/2007/EK-rendelet meghatározza azt az alapelvet, amely szerint a „tej” szót az állati eredetű tejekre szabad ráírni, és a „tejtermékek” a kizárólag tejből származó termékek, amelyekhez csak az előállításukhoz szükséges anyagok adagolhatók, feltéve, hogy ezeknek a használata nem a tej bármely alkotóelemének teljes vagy részleges helyettesítését szolgálja. Az alapelv alkalmazása alól kivételt képeznek a következő elnevezések: vajretek, gyümölcssajt (pl. birsalmasajt), disznósajt, azaz hússajt vagy fejsajt, haltej, kakaóvaj, kókusztej, mogyoróvaj, vajbab, vajkörte.

Tehát a növényi italok közül egyedül a kókuszból készült nevezhető tejnek, a többi esetében az „ital” elnevezést ajánlott alkalmazni, azonban a kókusz esetében is pontosabb a kereskedelmi forgalomban kapható készítményeknél a „kókusztejital” megnevezés. ⁽¹⁾

A növényi italok többféle alapanyagból készülhetnek:

• gabonákból: fehér vagy barna rizs, zab, tönköly, kamut, köles
• álgabonából: quinoa, hajdina (ezek rizzsel kevertek), amaránt
• száraz hüvelyesekből: szója, csicseriborsó
• olajos magvakból: mandula, dió, mogyoró, kesudió, brazil dió, szezámmag
• pálmaféléből: kókusz
• egyéb növény: pl. kender

Általában a különböző alapanyagokat több órán keresztül vízben áztatják, majd turmixolják és leszűrik, esetleg sót, cukrot, növényi olajokat, ízesítő anyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, egyéb adalékanyagokat adnak hozzájuk, így válnak a tejhez hasonló itallá.

Forrás: NÉBIH, eteltcsakokosan.hu

Fotó: PxHere