Kapás Boglárka gyorsúszásban szerzett olimpiai és világbajnoki bronzérme, valamint hat Európa-bajnoki aranyérme után ráállt a pillangóra is. 2018-ban begyűjtött még egy Európa-bajnoki címet, ezúttal már 200 méter pillangón. Majd idén a kvangdzsui világbajnokságon a világ csúcsára ért ugyanebben a versenyszámban.

Olvasási idő: 3 perc

A világbajnok úszónő gőzerővel készül a tokiói olimpiára, ahol ezek után már a pillangóra helyezi a hangsúlyt. Mindemellett pszichológia szakra jár az ELTE-re, ezzel készül már a versenysport utáni életre is.

F.A.: A ragyogó sportpályafutásod ismeretes, és mondhatni 15 éves korod óta talán nem is létezik ember Magyarországon, aki ne ismerné a neved. Kőkeményen megdolgoztál a sikerért és láthatóan a jövőd is stabil lábakon áll. Milyennek látod most az életed? Ilyet álmodtál magadnak kisiskolás korodban?

K.B.: Úgy érzem, minden a helyén van körülöttem, és azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kelljen vagy kellett volna lemondanom dolgokról. De ha mérlegelem az életem, akkor azt mondhatom, hogy minden egyes edzés és minden egyes centiméter a medencében megérte.

F.A.: Ha visszafordíthatnád az idő kerekét, csinálnál másképpen valamit?

K.B.: Minden úgy jó, ahogy éppen van. Nem csinálnék máshogyan semmit sem.

F.A.: Merész és becsülendő az ország egyik legnevesebb egyetemén helytállni, de még a választott szak is igencsak nagy bátorságra vall. Miért pont pszichológiát tanulsz? Milyen indíttatásból lépnél erre a pályára?

K.B.: Mindig is vonzott a lélektan. Örömmel és érdeklődve ismerkedem ezzel a szakággal.

F.A.: Hogyan tudod összeegyeztetni az élsportot az egyetemmel?

K.B.: Az életem jelenlegi szakasza kizárólag az úszásról szól, hiszen az élsportnak van egy behatárolható intervalluma, nem versenyezhetek örökké. Pontosan emiatt próbálok az egyetemen is helytállni az úszás mellett, de sokszor kell vizsgát, félévet halasztanom. Szerencsére az egyetem tolerálja és segíti az élethelyzetemből adódó változásokat. Természetesen ugyanúgy nekem is minden egyes vizsgát le kell tennem, de a versenyek és edzőtáborok miatt több időt kapok rá.

F.A.: Tanulótárssal, külön tanárral, avagy magányosan, amolyan könyvtárban kuckozó módon készülsz a vizsgáidra?

K.B.: Magányosan, bekuckózva és nagyon koncentrálva készülök a vizsgáimra.

F.A.: Egészen biztosan van valami spéci trükköd, technikád, praktikád a nagy nyomáskor szükséges mentális stabilitásod fenntartására. Megosztod velünk?

K.B.: Ebben sokat segít a családom, az edzőm és a sportpszichológusom. Valamint folyamatosan ilyen helyzetekbe kerülök, így sokszor van alkalmam gyakorolni a stressz kezelését. A versenyek előtti éjszaka mindig nehéz, ekkor fejben számtalanszor végigúszom a távot. Az izgalom a „last call room”-ban (itt várakoznak a versenyzők közvetlenül a futam előtt) csúcsosodik ki, de amikor belépek az uszodába, ez elkezd csendesülni. A rajtkövön már nagyon higgadt és koncentrált vagyok. Annyira a versenyre fókuszálok, hogy nehéz utólag felidéznem ezeket a pillanatokat. Viccesen azt szoktam mondani, hogy talán azt se venném észre, ha felgyulladna az egész épület körülöttem.

B.Sz.: Következő fő cél a tokiói olimpia? Milyen versenyszámokban szeretnél indulni és mik a céljaid?

K.B.: Jelenleg úgy néz ki, hogy a gyorsot félretettük, de még tervezem, hogy az olimpián elindulok 400 méter gyorson, azonban már egyértelműen a pillangóra fektetem a hangsúlyt. Addig még rengeteg munka áll előttem, de mindent bele fogok adni, hogy csúcsformában legyek, és a lehető legtöbbet hozzam ki magamból Tokióban.

B.Sz.: Hogy tetszik az ISL versenysorozat? Ennek keretein belül milyen érzés volt megint a Duna Arénában versenyezni a budapesti fordulóban?

K.B.: Fantasztikus hangulatban telt minden egyes ISL állomás. Mondanom sem kell, hogy ezek közül is a Duna Aréna emelkedett ki. Hazai közönség előtt úszni mindig külön öröm, és egyfajta jutalom is érezni a magyar közönség szeretetét, buzdítását. Egy sportolónak nagy ajándék hazai pályán versenyezni, az meg csak hab a tortán, hogy a csapatom: a London Roar ismét remekelt.

B.Sz.: Melyik lesz a legközelebbi nagytorna, amire készülsz?

K.B.: December elején lesz a Rövidpályás Európa-bajnokság Glasgow-ban.

B.Sz.: Hobbi, bármiféle lazulás belefér az életedbe? Esetleg van lehetőséged más sportokat is kipróbálni?

K.B.: A kevés szabadidőmet a családommal, szeretteimmel töltöm. Kiskorom óta kijárok édesapámhoz Erdélybe. Ott sokat pihenek, végre bármeddig alhatok. Sőt még az is megesik, hogy délután kettőig ki sem kelek az ágyból. A sokévnyi hajnali kelés után arra vágyom a legjobban, hogy ne kelljen az ébresztőórára kelnem. A Nagy Sportágválasztón lehetőségem nyílt más sportágakat is kipróbálni. Legnagyobb meglepetésemre úgy tűnt, hogy az íjászat is egészen jól menne, de mindenkit megnyugtatok, maradok a vízben.

F.A.: Hogyan látod magad tíz év múlva? A sport iránti elköteleződésed nem kérdés, de vajon már egy kényelmes fotelban hallgatod majd mások gondjait, avagy egy tengerparti házban írod majd életed könyvét…

K.B.: Egyre inkább vonz az úszásoktatás. Remélem, 10 év múlva egészen piciknek fogok segíteni abban, hogy megszeressék a vizet.

Szöveg: Bánfalvi Szabolcs, Flatsker Anett

Fotó: Derencsényi István, BES, Lovagi Milán, TSH