Garda Krisztina, felnőtt Európa-bajnok vízilabdázónő nagyban hozzájárult a női egyetemi vízilabda válogatott történelmi győzelméhez az idei nyári Universiádén Nápolyban.

Olvasási idő: 4 perc

Szöveg: Bánfalvi Szabolcs

Fotó: Varga Dávid, MEFS

A Szent István Egyetem Kertészmérnök szakos hallgatója a házigazda olaszok elleni döntő legeredményesebb játékosa volt három góljával. Még vérét is adta a sikerért, ugyanis súlyos orrtörést szenvedett a fináléban. Mindezt nem bánja, ahogy az élsport okozta lemondásokat sem.

Kemény csaj, komoly elképzelésekkel a jövőben.

A körülményekhez képest már jól van, öt hete edz, de még maszkot hord játék közben.

„Nem örültem, hogy eltört az orrom, de ha dönteni kellene, akkor inkább választok egy győzelmet orrtöréssel, mint egy sérülésmentes vereséget. Nekem ez a torna összességében pozitív élmény volt. A sérülés pillanatában azt éreztem, hogy nem tudom majd folytatni a játékot. A meccs hevében fel sem fogtam, hogy mennyire súlyos a sérülésem. Persze a győzelmi mámor is elnyomta a fájdalmat. Utólag visszanézve a finálét, örülök, hogy akkor nem láttam magam, mert nagyon rosszul néztem ki.”

Az orrtöréstől számított kritikus 72 órán belül még hazatért az aranyérmes csapat, így inkább itthon kezeltette magát. „Örülök, hogy itthon rakták helyre az orrom, de másnap volt a szülinapom, ami annyira nem volt boldog így.”

Válogatott szinten a legközelebbi nagy torna a budapesti Európa-bajnokság lesz, amit 2020 januárjában rendeznek. Jelenleg azért dolgozik, hogy ott képviselhesse hazánk színeit. Klub szinten a szeptember 28-án kezdődő magyar bajnokságra készül, valamint nemsokára elindulnak a magyar kupa és az európai kupaselejtezők küzdelmei is, amiken szintén részt vesz majd csapatával, a Dunaújvárossal. Kicsit tovább tekintve pedig a tokiói olimpia a cél.

Tanulmányait nehéz összeegyeztetnie az élsporttal:

„Fontosnak tartom, hogy egy sportoló egyetemre is járjon. Persze ez nem könnyű. Levelezőn szombatonként is van oktatás, amin nem nagyon tudok részt venni a meccsek miatt. Tavaly szerencsére pénteken rendeztek meg sok bajnokit, így a szombati órákra be tudtam járni. Mindenesetre a vizsgákra megpróbálok felkészülni, de nehéz úgy, hogy lemaradok a kurzusokon hallottakról. Például a 2016-os győztes Eb alatt nem tudtam egyetemre járni, ráadásul a Neptunban központilag le kellett zárni a vizsgaidőszakot még a torna vége előtt, így halasztanom kellett. De nagyon megértőek és segítőkészek velem.”

Körülbelül másfél éve van még hátra az egyetemből. Emellett jövőre fejezi be az OKJ-s edzői képzést, amit majd a Vízilabda Szövetség által indított edzői továbbképzéssel szeretne kiegészíteni. „Úgy érzem, sok év áll még előttem a vízilabdában aktív játékosként. Jelenleg arra koncentrálok, amit a legjobban szeretek. A sportolói pályafutásom után el tudom magam képzelni edzőként is, de az is lehet, hogy kertészmérnökként fogok majd elhelyezkedni. Nem tudom, mit hoz a jövő.”

„Nem egyszerű minden nap a maximumot nyújtani. Naponta kisebb célkitűzésekkel motiválom magam. Az is segít, hogy olyan emberekkel vagyok együtt, akiket szeretek. Fontos a jó környezet.”

Manapság egyre jobban elfogadják a női sportolókat, de sok esetben még mindig jellemző a negatív diszkrimináció. „Nőként semmilyen megkülönböztetettséget nem tapasztaltam a sportban. Persze a férfi vízilabdázók ismertebbek a sorozatban három olimpiát nyerő arany-generációnak köszönhetően, de a 2016-os Eb-győzelmünk óta mi is egyre jobban a köztudatban vagyunk. Egyre több rendezvényre hívnak minket. Egyre inkább jelennek meg hírek a női vízilabdáról, és az utcán is felismertek már. Sőt, a Carpathian Brigade (a magyar válogatott szurkolói csoportja – szerk.) a női válogatott mérkőzéseire jár szurkolni. Nagyon szeretek ilyenkor játszani, extra motivációt adnak nekünk.”

Tény, hogy a felsőoktatásban sokadrangúvá válik a sport a hallgatók életében. „Nagyon kizsigereli az embert az élsport. Erős akarat kell ahhoz, hogy mindkét álom megvalósuljon. Kiváló példa erre Szűcs Gabriella (Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes, BEK-győztes, magyar bajnok vízilabdázónő – szerk.), aki az állatorvosira jár, miközben a tokiói olimpiára készül. A szabadidősportba nem nagyon látok bele, de az évfolyamtársaim közül néhányan eljárnak futni vagy frizbizni. Ezt abszolút támogatom. Fontos a sport, de nem kell mindenkinek olimpikonnak lennie.”

Az egyetem és az élsport mellett igyekszik időt szakítani másra is: „Szabadidőm egy részét szeretem a családommal tölteni és nagyon szeretek utazni is. Bulira évközben nem jut idő, csak néhány győztes meccs vagy döntő után ünneplünk. Nem bánom ezt. 14 éve vízilabdázom, és rengeteget kaptam ettől a sporttól. Számos barátot szereztem, jó és rossz élményekkel gazdagodtam, amikből sokat tanultam. Ráadásul a vízilabdának köszönhetően egy csomó helyen jártam a világban, mint Perth, Rio de Janeiro, Sanghaj, Tajvan, New York, Miami. Mindezeket nem tudja visszaadni egy buli.”