112 éves a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség

A Nemzeti Diák, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség tagja

Élsportoló, egyetemista és már vőlegény is – kimaxolja a lehetőségeket Szatmári András

Ha valaki, akkor Szatmári András Universiade, világ- és Európa-bajnok kardvívó tudja, mit jelent élsportolóként az egyetemen is helytállni.

Olvasási idő: 3 perc

A Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója a 2017-es, Tajvanban megrendezett Universiadén sem talált legyőzőre, s jól ismeri az egyetemisták sportolási szokásait. Tavaly a „MozduljRá! Belefér?! Heti 3x45 perc mozgás megváltoztatja az életed!” kampányban vállalt főszerepet, amelyben az egészséges életmódra és a rendszeres testmozgás fontosságára hívta fel a diákok figyelmét.

 

M.F.: Szeptember 20. az Egyetemi Sport Nemzetközi Napja volt. Ott voltál valamelyik hazai helyszínen?

Sz.A.: Sajnos nem, mert sok minden összejött, ráadásul megbetegedtem, pedig azt terveztem, hogy idén is kilátogatok a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. 2018-ban egy nagyszabású kampány nagyköveteként vettem részt az Egyetemi Sport Nemzetközi Napján a Ludovika Campuson. A MEFS szervezte eseményen a rendszeres testmozgás fontosságát igyekeztem népszerűsíteni az egyetemisták körében. Tavaly rengeteg színes program várta az odalátogatókat. Számos sportágat ki lehetett próbálni, többek között volt foci és lövészet is. Az volt a legjobb az egészben, hogy reggeltől estig annyit lehetett sportolni, amennyi csak belefért az ember idejébe. És ahhoz képest, hogy kevés egyetemista sportol rendszeresen, sokan látogattak ki az eseményre. Nagyon rokonszenves kezdeményezés ez a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség részéről.

 

M.F.: Szerinted mi az oka annak, hogy viszonylag keveset sportolnak a hallgatók?
Sz.A.: Kevésbé érdekli őket a sport, és talán egy kicsit a lustaság is közrejátszik abban, hogy nem mozognak eleget. Annak, aki nem, vagy nem nagyon sportolt korábban, valóban nem könnyű rávennie magát a mozgásra, számára ez igazi kínszenvedést jelent. Van persze olyan is, aki inkább a bulizást választja a sportolás helyett, míg mások pedig napi nyolc-kilenc órát dolgoznak az egyetem mellett.


M.F.: Milyen kihívások várnak rád a közeljövőben?

Sz.A.: Gőzerővel készülök a hétvégi válogatóra, amely kitűnő alkalmat nyújt, hogy felkészüljek a november közepén, Kairóban tartandó világkupaversenyre. Mint ismert, ott már az olimpiai kvalifikáció a cél. Azon a versenyen csapatban döntőt szeretnénk vívni, ami növeli a kijutási esélyeinket. 

 

M.F.: Kemény hetek következnek…

Sz.A.: Így van, innen kezdve a vívásé lesz a főszerep. Eddig a szakmai és az erőnléti alapozásra fektettük a hangsúlyt, most pedig jön a finomhangolás, sok-sok vívással és taktikai elemek begyakorlásával.

 

M.F.: A vívás nemcsak mentális, hanem komoly fizikai megterheléssel is jár. A felkészülésen és a versenyeken kívül jut időd sportolni?

Sz.A.: Igen, hiszen az élsport egy idő után rendkívül monotonná válik, így jó mellette valami mást is csinálni. Amikor akad némi szabadidőm, elmegyek úszni, de szívesen lábteniszezem, focizom vagy kerékpározom, főként, ha mindezt jó társaságban tehetem.

 

M.F.: A sok elfoglaltságod mellett részt veszel MEFOB-on is?

Sz.A.: Sajnos nem, mert már nem fér bele a versenynaptáramba, abban az időpontban ugyanis más helyszínen kell versenyeznem.

 

M.F.: Hogyan fér bele ebbe a feszített programba az egyetem?

Sz.A.: Muszáj, hogy beleférjen… Szerencsére most őszi szünet van, így ezen a héten teljes mértékben a vívásra összpontosíthatok, edzés közben nem kell azon kattognom, vajon mikor kell órára bemennem. Jövő héten viszont jönnek a zárthelyi vizsgák, azokra – kis pihit követően – nincs mese, készülnöm kell. Természetesen az edzések között továbbra is bejárok az egyetemre.

 

M.F.: Amikor mélyponton vagy, mi az, ami segít kilábalni onnan?

Sz.A.: Nagyon kitartónak kell lennem, és bíznom kell az elvégzett munkában, mert annak mindig megvan a gyümölcse. Támogató közeg vesz körül: a menyasszonyom, a családom és az edzőim is mindenben segítenek az ilyen nehéz helyzetekben. Ők azok, akik mindig bíznak bennem, függetlenül attól, hogy éppen jól vagy rosszul megy a vívás. Ráadásul sportpszichológus is segíti a felkészülésemet.

 

Szöveg: Márványkövi Ferenc

Fotó: MEFS

Hírkategóriák

LEGUTÓBBI BEJEGYZÉSEK

KORÁBBI BEJEGYZÉSEK










Banner
Banner
Banner
Támogatóink