Bár még csak kevesebb, mint fél évet töltött Magyarországon a TFSE NB I-es röplabdacsapatának ötvenéves görög vezetőedzője: Leonidasz Gaitakanisz, máris beleszeretett az országba és Budapestbe. Úgy véli, a siker érdekében nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is rendben kell lennünk, célok és elhivatottság nélkül pedig nincs értelme belevágnunk semmibe.
Olvasási idő: 3,5 perc
A Leonnak becézett szakember napi két edzést tart a TFSE női röplabdacsapatának, közben lelkesen ismerkedik az országgal, a kultúrával és az egyetemmel. Bár megtehette volna, mégsem utazott haza karácsonykor szüleihez, mert mint fogalmaz: „Csak úgy ismerhetünk meg alaposabban egy kultúrát, ha a nap minden órájában szívből átéljük az ottlétet.” Örül, hogy Magyarországot választotta, és a legszívesebben élete végéig itt maradna.
M.F.: Miért éppen Magyarországon vállalt munkát?
L.G.: Kaptam egy felkérést, amelyet nem utasíthattam vissza. Korábban több közel-keleti országban dolgoztam, ebben a régióban azonban soha. Vonzónak találtam, hogy megismerhetek új kultúrát. Budapest rendkívül népszerű a turisták körében, ráadásul a kultúra, a sport és a felsőoktatás területén is óriásiak a lehetőségek. Tudtam, hogy az önök országa kiemelkedően teljesít számos sportágban, a röplabdában viszont kevésbé, így mikor megkerestek, hogy legyek az egyetem női csapatának vezetőedzője, nem mondhattam nemet. Döntésemben nagy szerepet játszott az is, hogy a közép-európai régió mindig fejlődik, és jók a lehetőségei.
M.F.: Tisztában volt azzal, hogy egy egyetemi, nem pedig sztárokat felvonultató csapathoz szerződik?
L.G.: Persze! Sőt éppen ez volt igazán vonzó az egészben. Úgy érzékelem, Magyarországon nagy figyelmet szentelnek a sport és tanulás, vagy ahogy Platón mondta: a test és a szellem egyensúlyának megteremtésére. Itt az emberek szeretik a sportot, megbecsülik az olimpiai sikereket. A Testnevelési Egyetem is állandóan fejlődik, épül az új kampusz, egyre nagyobb lesz – miért kellett volna máshova mennem?
M.F.: Úgy informálódtunk, hogy semmit sem tudott a csapatról, amikor átvette. Nem volt túl nagy a kockázat, hogy belebukik a küldetésbe?
L.G.: Amikor elvállaltam a felkérést, az járt a fejemben, hogy egy sportszerető országban dolgozhatok, ráadásul az egyesület ígéretes stratégiát vázolt fel. Pontosan megfogalmazott célok és stratégia nélkül képtelenség egyesületet vagy csapatot vezetnünk, és ez a megállapítás szinte az élet minden területére érvényes. A fiataloknak meg kell tanulniuk, hogy lélek nélkül semmit sem érdemes csinálniuk, ez igaz a tanulásra és a sportra egyaránt.
M.F.: Mennyiben sikerült átadnia a csapat tagjainak ezt a szellemiséget?
L.G.: Minden energiámmal azon vagyok, hogy megértessem velük, lelkesedés és rengeteg munka nélkül soha nem lesznek sikeresek az élet más területén sem. Minden kezdet nehéz, az első edzéseket követően a játékosok furcsán néztek rám amiatt, hogy sokat követelek tőlük. Ne feledjük, a csapat a tavalyi idényben mindössze két mérkőzést nyert meg, idén azonban a bajnokság negyedik helyén állunk, elsősorban annak köszönhetően, hogy mindenki megértette, másként kell viszonyulniuk a sporthoz, lelkesnek és odaadónak kell lenniük, és hinniük kell abban, hogy a sok munka meghozza a gyümölcsét. Mindezt úgy, hogy az egyetemi tanulmányaikat sem hanyagolják el.
M.F.: Jónéhányan egyetemista szerepel a csapatban, ők hogyan birkóznak meg a feladattal, miszerint több fronton is helyt kell állniuk?
L.G.: Láthatóan jól, mert sikerült átvenniük tőlem a lelkesedést és az általam képviselt szellemiséget. Jelenleg hat egyetemista játszik a csapatban, ám szeretnénk, ha ez a szám emelkedne a jövőben, és talán hamarosan eljön a nap, amikor kizárólag egyetemisták alkotják a csapatot, elvégre a TE-ről van szó.
M.F.: Hogyan lehet ezt elérni?
L.G.: Szeretnénk szélesre tárni az egyetem és az egyesület kapuját azok előtt, akik szívesen jönnek hozzánk tanulni, és magas szinten akarnak sportolni. Nem hiszek abban, hogy drágán megszerzett játékosokból kellene csapatot építenünk. Persze ez is járható út, de nem ez a célunk. Hosszú távon lelkes egyetemistákból álló együttest szeretnénk építeni, amely hamarosan feljut a legjobbak közé az Extraligába, és nemcsak az országban, hanem a régióban is sikeres lehet. A sportban és a tanulásban egyaránt sikeres fiatalok alkothatják a jövő nemzedékeit. Én ebben hiszek.
Kép: TFSE, Leonidasz Gaitakanisz
Szöveg: Márványkövi Ferenc
